Áder János: a víz élet és halál kérdése

Áder János a 8. Víz Világfórumon Brazíliában Brazíliaváros, 2018. március 19. Áder János köztársasági elnök beszédet mond a 8. Víz Világfórum megnyitóján Brazíliavárosban, a külügyminisztérium előadótermében 2018. március 19-én. MTI Fotó: Bruzák Noémi

Áder János a 8. Víz Világfórumon Brazíliában
Brazíliaváros, 2018. március 19. Áder János köztársasági elnök beszédet mond a 8. Víz Világfórum megnyitóján Brazíliavárosban, a külügyminisztérium előadótermében 2018. március 19-én. MTI Fotó: Bruzák Noémi

Brazíliaváros/Budapest, 2018. március 19., hétfő (MTI) A víz élet és halál kérdése – hangoztatta Áder János köztársasági elnök hétfőn Brazíliavárosban, a Víz Világfórum megnyitóján.

Az ENSZ Vízügyi Elnöki Testület kétéves munkájának eredményét ismertetve a magyar államfő egy Kurt Vonnegut-idézetet átalakítva írta le a helyzetet: “Úgy tékozoljuk bolygónk kincseit, a levegőt és a vizet, mintha nem lenne holnap.”
Emlékeztetett: az ENSZ főtitkára és a Világbank elnöke két évvel ezelőtt kért fel 12 politikust, hogy tegyenek javaslatokat, miként lehet a vízre vonatkozó fenntartható fejlődési célt elérni.
Áder János a jelentés üzeneteit sorolva kiemelte: a víz élet és halál kérdése. “Nem vehetjük adottnak, hogy van elég vizünk; a vízválság nem a jövő, hanem a jelen; ha a vizes fenntarthatósági cél elérésében nem leszünk sikeresek, akkor a további célok elérése is reménytelenné válik; hogy ezt elkerüljük, meg kell változtatni gondolkodásmódunkat” – folytatta a felsorolást a köztársasági elnök.
Az adatok drámai képet mutatnak – fogalmazott az államfő, kifejtve: ötből két ember a Földön már napjainkban is vízhiányos régióban él. Emellett 2,1 milliárd ember kénytelen szennyezett vizet fogyasztani, 4,5 milliárd ember – az emberiség kétharmada – szennyvizének kezelése nem megoldott. A szennyvíz 80 százaléka napjainkban is tisztítatlanul kerül vissza a természetbe. Az 1990 óta bekövetkezett ezer legpusztítóbb természeti katasztrófa 90 százaléka vízzel összefüggő volt – hangsúlyozta.
Hozzátette, a 2050-re vonatkozó prognózisok “még riasztóbb” képet mutatnak. Ekkorra az emberiség fele vízhiányos területen él majd, az elsivatagosodás 1 milliárd ember életét nehezíti meg, s a vízzel összefüggő katasztrófák száma, mértéke és az okozott kár drámaian nőni fog.
A jelentés legfontosabb és egyben legolcsóbb javaslataként a megelőzést emelte ki az államfő, hozzátéve: minden vízforrást – folyók, tavak, vízgyűjtők – meg kell védeni a szennyezéstől.

Emellett meg kell érteni: mi a víz szerepe, “a víz valódi értéke” egy fenntartható világ létrehozásában. A víz használatára vonatkozó döntéseknél integrált rendszerek kialakítására kell törekedni, s mielőbb át kell térni a tudományos tényekre alapozott vízgazdálkodásra – tette hozzá.
Kitért arra is, hogy a határon átnyúló vízkészletekkel való gazdálkodás közös felelősséggel jár. Felhívta a figyelmet arra, hogy az emberiség 40 százaléka osztott vízgyűjtő területen él. Elengedhetetlen, hogy a közös folyókat, tavakat használó országok mielőbb megállapodjanak a közös vízhasználatról, a szennyezés megelőzéséről és létrehozzák a végrehajtáshoz szükséges intézményi feltételeket. Mindez a regionális konfliktusok elkerülésének is előfeltétele – szögezte le az államfő.
Áder János arról is szól, hogy a víz a gazdaság “hajtóereje”. Ha “jól gazdálkodunk vele, hosszú távon is a jólétet gyarapítja”, rossz döntésekkel viszont növekedés helyett 2050-re a világ különböző régióiban akár mínusz 14 százalékos GDP-veszteséggel is számolni lehet.
Egy “vízbiztos világ” kialakításához jelentősen fejleszteni kell az infrastruktúrát is – mondta az államfő, aki szerint ehhez jobb megoldás a “mérnöki” és a “zöld” infrastruktúra ötvözése.
A vizet használó vállalatoknak és a tevékenységüket finanszírozó bankoknak fel kell tárniuk, hogy beruházásaik milyen hatással vannak a vízkészletekre. Továbbá az eredményes megelőzés és a hatékony védekezés új pénzügyi konstrukciókat is kíván.
A testület javaslata szerint öt éven belül meg kell duplázni a vízügyi befektetéseket, majd ezt mintegy évi 600 milliárd dolláros szintre kellene tovább emelni. Ilyen mértékű tőkebevonás csak akkor lehetséges, ha jelentősen javítják a víz- és szennyvízgazdálkodást végző cégek működését, a szektor szabályozását és az innovációk befogadásának feltételeit – mondta.
Kulcskérdésnek nevezte a víz hatékony felhasználását Áder János. Megjegyezte, a legkülönbözőbb iparágak, a bányászattól a textiliparig rengeteg vizet igényelnek. Ezért olyan innovációkra van szükség, amelyek a vízfelhasználás hatékonyságát növelik, a szennyezést pedig minimálisra csökkentik – tette hozzá. Itt azt is elmondta, hogy a legnagyobb vízfelhasználó a mezőgazdaság. Megjegyezte, nincs technológiai akadálya annak, hogy az agrár vízhasználat hatékonyságát akár 2-3-szorosára emeljék. Hatékonyabb öntözési technológiák nélkül ugyanis számos országban belátható időn belül kimerülnek a kutak, s a növénytermesztés ellehetetlenül.
Az államfő kitért arra is, hogy 2050-re a Föld lakóinak háromnegyede városlakó lesz. Így “a fenntarthatósági fordulat sikere” jórészt a városokban fog eldőlni. A soha nem látott mértékű urbanizáció a vízellátás és a szennyvízkezelés szempontjából teljesen új technológiákat, decentralizált megoldásokat kíván. A körforgásos gazdaság elképzelhetetlen a víz városokon belüli újrahasznosítása nélkül – fejtette ki a köztársasági elnök.
A Vízügyi Elnöki Testület szerint mindezen célok eléréséhez nélkülözhetetlen nemzetközi intézmények működésének javítása is – mutatott rá Áder János.
Úgy fogalmazott: a víz drámáját eddig félvállról vette a világ, a közös cselekvés azonban nem halogatható tovább.

További cikkek