Akik az idei év február 28-án részt vettek a bajsai prélón, feledhetetlen élményben volt részük, hiszen egy egész napos szórakoztató programot készítettek a szervezők. Bajsa testvér települése, Tar is részt vett ezen az ünnepségen, sőt be is kapcsolódott a programba. Színvonalas néptáncokat adtak elő. Munkatársunk itt készített interjút Nagy Ádámmal, a tari Kontyvirág alapító tagjával.

Miként kerültél kapcsolatba a népzenével, a tánccal?

Nagy Ádám: Kezdeném mindjárt a közepén. 14 éves koromban lavinaként omlott rám mindaz, ami a néphagyományokkal, népművészettel kapcsolatos s mindennek oka: Somoskői Rita fazekasmester. Amikor elkezdtem tanulni a fazekas szakmát egy addig számomra teljesen ismeretlen és rejtélyekkel teli világ tárult fel. Tulajdonképpen mindig érdekeltek a régi korok kultúrái, de ahogy egyre inkább beástam magam a magyar nép hagyományaiba a hagyományokhoz szükséges tárgyi és szellemi kultúra rétegeire, úgy szembesültem a ténnyel, hogy mennyire keveset tudok őseim életéről. Aztán ugye azt is tudjuk, hogy aki nem ismeri a múltat, az nem láthatja a jövőt sem. Arra is rádöbbentem, hogy egy emberöltő sem lesz elég ahhoz, hogy megtanuljam ezt a színes kultúrát, melyet évszázadok, népek kavalkádja, háborúk, török majd osztrák uralom és nagyszüleink átörökítő ösztöne formált olyan színessé, amilyen. Hatalmas lendülettel vetettem bele magam a tanulásba.

Hol kezdtél el először táncolni?

A Nógrád Táncegyüttesben kezdtem táncolni, később az Ágasvár Tánccsoportba jártam. Míg Budapesten tanultam (üvegműves, fazekas, fonott bútorkészítő) volt időm a táncházakat járni, és minél több táncot elsajátítani. Ekkor jártam be Erdélyt és Moldvát és ott is gyűjtöttem, amit csak lehetett: énekeket, csújjogatókat, viseletet, barátot.

Honnan jött a táncház-szenvedély? Családi örökség?

A családomban fekete báránynak számítottam. Eleinte furcsállták, és feleslegesnek gondolták a befektetett pénzt és energiát. Mára ott tartunk, hogy büszkén ülnek a TV élé, ha néptáncosként vagy fazekasként bemutatnak.

Mikor alakult a táncegyüttes?

A Kontyvirág Táncegyüttest 2006-ban alakítottuk lelkes tari fiatalasszonyokból, lányokból.
A kezdetektől fogva én irányítom a szakmai és művészeti munkát.
Legelső fellépés alkalmával csupán 8 főből állt a csoport. Mára a csoport 28 főre bővült,
12-től 50 évesig mindenki egyformán koptatja a színpad deszkáját.
A megalakulás óta 17 koreográfia készült, évente 20-25 alkalommal mutatjuk meg magunkat a környékbeli falvak, városok rendezvényein.

Amint láttuk, igen színes a koreográfiátok.

Az együttes műsortárába: palóc táncok és énekek, moldvai és gyimesi csángó táncok
kalotaszegi, mezőségi, decsi, kalocsai, magyarbődi, kazári táncok és énekek szerepelnek.
Nagy gondot fordítunk a táncokhoz való viseletek előteremtésére. Törekszünk, arra hogy a táncokhoz használt ruhadarabokból minél több legyen eredeti.

Kik alkotják az együttest?

Az együttes tari lakosok alkotják, ha valamilyen rendezvény van a faluba általában több részre szakadva szervezzük, rendezzük az eseményeket. Volt már hogy díszítettük a helyszint, főztünk-sütöttük a főzőversenyen, táncot tanítottunk és táncot mutattunk be egy napon.
Az együttesnek remek utánpótlást biztosít a helyi iskolában működő néptánccsoport melynek vezetője Nagyné Patkó Erzsébet, aki a Kontyvirág Táncegyüttesnek is tagja.
A csoport rekordokat döntött, ugyanis szakmán belüli kollégáim elcsodálkoznak e rövid idő alatt betanult anyag mennyiségének láttán.

Nagyon színes a ruhatárotok, és szemet gyönyörködtető bemutatót tartottatok Bajsán is.

A ruhatárunk közel 1000 darabot számlál, előfordul hogy más, nagyobb múltú csoportok tőlünk kölcsönöznek viseletet.

Hogyan mutatnád be magad?

Nemrég megkaptam, hogy ÉN szegénygazdag vagyok és az is maradok. Én semmi kivetnivalót nem találok ebben. Úgy gondolom, hogy ezt a tevékenységet másképp tenni, nem lehet. Nem tudom elképzelni azt, hogy csak addig maradjak hagyományőrző és művelő, amíg a színpadon táncolok és tapsol a közönség. Nem tudok elmenni civilként úgy egy régi ház mellet, hogy szemügyre vagy lencsevére ne vegyem. Képes vagyok az útiköltséget félretenni és az összes pénzemen viseleti darabokat vagy régi tárgyakat venni az utolsó fillérig. Így lehet, hogy mára 60 darab öltözet együttes van a tulajdonomba melyek a Kárpát-medence tájairól származnak.
Nyilvánvaló hogy ez másképp nem menne, ha nem egy olyan csodálatos asszony állna mindenben mellettem, mint amilyen az én feleségem. Kedvesemmel, Anikával egy általam vezetett fazekas szakkörön ismerkedtem meg hét esztendeje. Azóta született két gyönyörű kislányunk.
Rengeteg erőt ad, ha az ember munkáját dicsérik a szülők, szakmabéliek, ismerősök.
Ám nekem a legnagyobb dicséret az, amikor idős nénik könnyes szemmel éneklik a közönség soraiból velünk, fellépőkkel együtt a dalt, vagy amikor a kisgyerekek a színpad előtt velünk együtt mozognak a népzene ritmusára.

Mit vált ki az emberekből ez a néphagyomány?

Ha elkezdünk tanítani és csak egy gyereket tudunk megfertőzni a népzene és néptánc szeretetével az már megérte.
A népzene még évszázadok távlatából is tud ránk hatni. Elveink az élet minden mozzanatára,
minden érzésére tudtak reagálni a népdalokon keresztül. Így születtek meg a nép ajkán a katonakísérő dalok, a lakodalmi, átvitt értelmű párosítók, a halotti kísérő énekek, az arató dalok, a legénycsúfolók, bordalok, tragikus témájú balladák.
A ma embere is szívesen hallgatja a népzenét, személyszerit én is sok emberrel tudtam megszerettetni.

A koreográfiát ki alítja össze?

Amikor egy új koreográfiát vagy egy új tájegység táncaiból szeretnénk színpadra tenni egy műsort, akkor több hétig tanulmányozom az adott nép vagy tájegység zenei anyagát, szokásait, viseletét, fő jellegzetességeit. Ezután a tánc stílusának tanulása következik, majd később készül a koreográfia. Amennyire lehet tiszta forrásból dolgozom. Ma a technika rengeteg lehetőséget tár elénk és a másik és talán legfontosabb azoknak a gyűjtőknek a munkája, amelyekből a legtöbb együttevezető és koreográfus dolgozik. Ilyen gyűjtők Kodály Zoltán, Martin György, Kallós Zoltán, Lajtha László, Domokos Pál Péter, Pávai István, Sebő Ferenc. Az ő profi munkájuk nélkül minden elveszett volna, s mi most csak tapogatóznánk a sötétbe.
Amikor valami újat vagy elvont elemet teszek az elkészült műbe, olyankor mindig kihangsúlyozzuk annak modern voltát. A közönség fogékony az új dolgokra. Ilyenkor mindig elmondjuk hogy nem autentikus, hanem tematikus a színpadi mű, a ruhák formájával és színeivel is utalunk erre.

Mik a terveitek az idei és a következő évre?

A jövőben tervezzük, hogy több külföldi felkérésnek is eleget teszünk. Mivel még nem vagyunk egyesület, szeretnénk hivatalos formába működni. Tervem hogy egy képzeletbeli úton keletről nyugat felé elindulva a felvidéki hagyományőrző falvak táncait és hagyományait bemutassam a nagyérdeműnek.

Munkájukhoz sok sikert kívánunk és reméljük, hogy itt nálunk, Vajdaságban is még sokszor koptatják a színpad deszkáit.

Lackó Tünde

A Kontyvirág Táncegyüttes (62 kép) >>