Herta Müller romániai születésű német írónő az idei irodalmi Nobel-díj kitüntetettje - jelentették be csütörtökön Stockholmban

Az indoklás szerint a svéd Nobel-bizottság az 56 éves Müllernek azt a koncentrált költőiségét és őszinte prózáját díjazta, amellyel a nincstelenek világát ábrázolta. Herta Müller a Ceausescu-diktatra alatti Románia rideg életkörülményeinek ábrázolásáról ismert.

Müller a férjével együtt 1987-ben költözött Romániából Nyugat-Németországba. Az 56 esztendős Herta Müllert az elmúlt napokban már - az izraeli Ámosz Ozzal együtt - lehetséges díjazottként emlegették. Az 56 esztendős írónőt korábban már jelölték a legrangosabb irodalmi elismerésre, de most tartották először komoly esélyesnek.

Müller a tizenkettedik nő, aki a decemberi stockholmi ceremónián átveheti majd az irodalmi Nobelt a vele járó 10 millió svéd koronával együtt. A német nyelvű irodalom nagyjai közül - többek között Thomas Mann, Heinrich Böll és Günter Grass után - ő a tizenharmadik Nobel-díjas.
Herta Müller 1953-ban született Romániában, egy bánáti sváb faluban. Az írónő Temesváron végezte el az egyetemet, majd más romániai német írókkal megalapította az Aktionsgruppe Banat nevű szervezetet, amely azonnal szálka lett a Ceausescu-diktatúra szemében. Müller egy ideig fordítóként dolgozott, de mivel nem működött együtt a román titkosszolgálattal, elbocsátották. Első két kötete Romániában csak cenzúrázott verzióban láthatott napvilágot.

A diktatúra zaklatásai elől 1987 elején férjével, a regényíró Richard Wagnerrel együtt disszidált Nyugat-Berlinbe, ahol Niederungen című elbeszéléskötetét már 1984-ben kiadták. Az új otthonában érzett idegenségét tükrözi a Reisende auf einem Bein című 1989-es munkája.

A kortárs német irodalom legjelentősebb alkotói között tartják számon. Az elmúlt két évtizedben több mint húsz kötetet publikált, munkásságáért számos irodalmi elismerésben részesült, egyebek mellett a Kleist-díj, a Joseph Breitbach-díj, a Würth-díj, a Franz Kafka-díj és a Konrad Adenauer Alapítvány Irodalmi Díj kitüntetettje. 1995 óta tagja a Német Irodalmi Akadémiának.

Több mint húsz nyelvre lefordított munkái révén a kilencvenes évek elejétől fontos szerzőnek számít a nemzetközi irodalmi körökben is. Nagy jelentőségű művei közé sorolják Herztier című, 1994-ben megjelent regényét is, amely a romániai ellenzékiek életét festette le. Egyik kulcsregényének tartott, a diktatúra hétköznapjait ábrázoló A rókák csapdába esnek című műve 1995-ben jelent meg magyarul a Pesti Szalon kiadásában.

A díj kihirdetése utáni első német híradások azt emelték ki, hogy Müller annak idején mindvégig harcolt a Ceausescu-diktatúra megszüntetéséért, bánáti svábként többek között a német nyelv megőrzésével. Mint elhangzott, a díjnak egyfajta politikai üzenete is lehet, hiszen az írónő a rendszerváltás után is a hazakeresést és a hazátlanok sorsát próbálta bemutatni. A díjat tehát a német sajtó egyfajta gesztusként is értékeli.

Legújabb, idén napvilágot látott, Atemschaukel című regényét a német könyvszakma idei díjára jelölték. A kötet egy szovjet munkatáborba került bánáti sváb fiú történetét dolgozza fel.

Müller édesapja a második világháborúban a Waffen SS-ben szolgált. Édesanyját, sok sváb származású románnal együtt 1945-ben a Szovjetunióba deportálták, ahol a mai Ukrajna területén öt évet töltött egy munkatáborban. Az Atemschaaukel című művében ezeknek a sváb deportáltaknak állít emléket.

A 10 millió svéd korona (1,4 millió dollár) pénzdíjjal járó kitüntetést, amelyet Alfred Nobel svéd iparmágnás alapított, 1901 óta ítélik oda minden évben.