Mezőgazdaság ide, válság oda, élnünk azért kell. Vajdaság nagyobb területén mezőgazdasággal foglalkozunk, még annak ellenére is, hogy idén talán ezek az emberek voltak a legkiszolgáltatottabb állapotban. Mondhatni, hogy nem csak az idei év a nehéz, hanem az elkövetkező pár is, ugyanis nem mindegy kiszállni a száguldó autóból.
Végül is pozitívumnak számit, hogy Mirko Cvetković által nyilvánosságra kerülő nyilatkozat szerint Szerbia kezd kilábalni a világválság következményeiből. Elgondolkodtató, hogy mikor is fogja ezt így érezni a hétköznapi ember...
Írásomat viszont nem ez a mondat hozta létre, ugyanis ebben már régóta bízunk, csak hát eddig nem jött össze… A hírek szerint ugyanis Szerbiában 13%-al esik vissza az ipari termelés idén. Állítólagosan a válság nem cincálta meg a mezőgazdaság mutatóit. Ugyanis a statisztika kimutatta, hogy az agrárium Szerbia gazdaság legtekintélyesebb ágazata, még mindig. Ami arra utal, hogy ez az az ágazat ami a kormány gerincét képezi. Tudnunk kell azt is, hogy a mezőgazdasági termékek exportja évente 2 millió dollár körül mozog. Stojan Jeftić a Szerbiai Gazdasági Kamara alelnökének állítása szerint ez a 2 millió dollár 2020-ig akár 6 millióra is emelkedhet. Itt viszont feltehetjük a kérdést, hogy vajon addig mi lesz velünk? Addig még 11 évet kell a hátunk mögött tudni, és ha ilyen sanyarú körülmények között, akkor nagy baj lesz. A termelőknek sajnos el kell majd gondolkodniuk, hogy mit és hogyan éri majd meg. Vajon akkor mi lesz az országgal, ha nem mozog a pénz még a mezőgazdaságban sem? Persze ha nem változik a helyzet.
Azért legyünk optimisták: 2010. január elsejével már egy lépéssel közelebb leszünk az EU-hoz.
A Szerbia Gazdasági Kamara kerekasztal-beszélgetés után kiderült, hogy az ország mezőgazdaságra támaszkodva él. Viszont ha itt tartunk, akkor feltehetjük a kérdést, hogy vajon akkor miért csak 12 ezer dináros támogatást kapnak a termelők? Mért ilyen alacsony a gabona ára? Mért nincs kereslet rá?
Amit nem lehet, nem szabad és nem kell elfelejteni „nagyoknak”, az, hogy nem szabad(na) a mezőgazdaságot cserben hagyni, mert akkor az állam bajban lesz. De vajon mikor ébrednek fel az illetékes személyek, hogy ezt ők is belássák ne csak a szomszéd Pista bácsi, aki görnyedt háttal, fájó lábbal a földet tapossa kisebb-nagyobb pénzösszeg reményében. Pontosabban a megélhetés reményében.